Egész életemben próbáltam megfigyelni magam körül, hogy mi az, ami jó, mi az, ami máshol vagy másoknál működik, és megpróbálni úgy tenni, úgy élni. Remélve, hogy ettől nekem és másoknak körülöttem is legalább kicsit jobb lesz,
A karácsonnyal kapcsolatban magyarként sokáig azt hittem, hogy Amerikában csinálják jól: 24-én dolgoznak, 26-án dolgoznak. Nincs lacafacázás, nincs felesleges ünnepelgetés, boltok bezárása, a gazdaság leállítása napokra, csak egyetlen nap pihenés – és lám, milyen jól élnek, mennyivel többre vitték, mennyivel boldogabbak!
De amióta Dániában élek, sok minden átértékelődött bennem. Ennek persze több oka is van, de aki járt már ebben az északi országban, mindenki azonnal érzi, hogy a dánok valahogy máshogy élik meg a dolgokat.
És ez nagyon igaz a karácsonyra is. 24-én minden zárva, 25-én minden zárva, és még 26-án is. Három nap teljes nyugalom. A karácsonyfaárus 23-án délelőtt összepakol – amúgy is szinte minden fát eladott már napokkal korábban, az emberek nem halogatják az utolsó napra a vásárlást. A karácsonyi vásárt 23-án teljesen elbontják – az ajándékokat már mindenki időben megvette, és amúgy is, 24-én az árusoknak, a szerelőknek is otthon, a családjukkal van a helyük.
Az utakon nincs dugó az ünnepek előtt, nem több az ember, mint máskor. Az üzletekben, a boltokban nincs lökdösődés, nincs elviselhetetlen tömeg – kivéve talán a turistás helyeket. 23-án, az utolsó nyitvatartási napon az üzletekben élhető a levegő, a vásárlók nem rúgják fel egymást, nem kígyóznak a türelmetlen sorok az utcáig. Ha nem néznél a naptárra, másról meg sem mondanád, hogy másnap Szenteste. Az emberek nem kapkodnak, időben megveszik és elintézik, amire szükségük van. Nem idegességből, hanem nyugalomból és szeretetből készülnek az év talán legszebb ünnepére.
És a dánok boldogok. Talán ezt nem is kell bemutatnom – Európa és a világ egyik legboldogabb országa, legboldogabb népe. A megállás, a lassítás, az őszinte és nyugodt pihenés természetes módon része az életüknek. És ettől nemhogy kevesebbek nem lesznek, hanem éppenhogy többek.
Nem kell egymást fellökve, minden utolsó fillérjüket kényszeresen ajándékra költeniük még az utolsó órákban is, hogy a szeretetüket ezen erőlködések közepette próbálják kimutatni, anyagiakkal próbálva megvásárolni a saját és mások boldogságát. Nem kell még 24-én délután is a munkahelyen gürcölniük, ezzel próbálva még egy utolsó ál-boldogságcseppet csepegteteni a mindent elnyelő üzleti világ hamis boldogságígéretébe.
És tudod mi a legszebb az egészben? Hogy a dánok nem csak lélekben, de anyagiakban is gazdagok. Nemcsak az egyik legboldogabb, de egyben a leggazdagabb országról is beszélünk a világon.
Valamit akkor talán mégis jól csinálnak, nem?!
Talán akkor mégsem az amerikaiak egynapos karácsonya hozza el az igazi boldogságot és jólétet. Talán nem attól lesz szebb a jövő, ha 24-én is elvárjuk másoktól, hogy a családjuk helyett a munkahelyükön minket szolgáljanak ki. Talán nem az egymást gyilkoló dugó és a sokakat személyi hitelbe kergető ajándékhegyek hatására fogjuk egymást jobban szeretni és tisztelni.
A dán karácsony mélyen elgondolkoztatott, és rámutatott valamire, amit eddig igazából csak kerestem.
Lehet nyugalomban, egymást tisztelve megélni nemcsak az ünnepet, de az előtte lévő napokat-heteket is. Lehet boldogan és jólétben élni akkor is, ha hagyjuk a másikat, hagyunk másokat is szabadon, nyugodtan megélni a saját ünnepüket.
Sőt, azt hiszem, igazából talán csak így lehet.
Kívánok neked is nagyon boldog, nyugodt, meghitt ünnepeket, és igazi boldogságot saját magaddal és a szeretteiddel együtt! Karácsonykor, és egész évben!